A testület azóta már 160-nál is több tagot számlál, tagjai az irodalom kitűnőségein túl, képzőművészek, építészek, iparművészek, filmesek, fotósok, művészettörténészek és zeneszerzők. A ma még társadalmi szervezetként működő, de a köztestületi státus elnyeréséért tevékenykedő Akadémia célja, hogy tagjai személyes megbecsülésén túl a magyar kultúra értékőrző, mértékadó közösségévé váljon. Ennek a gondolatnak a szemléletes kifejtésére vállalkozott az alapításkor Páskándi Géza. Amikor most tanulmányából idézünk, akkor a Magyar Művészeti Akadémia távolból figyelő tagjaira is emlékezünk, nekik is üzenjük, hogy e közösség szellemüket, emberségüket őrizve rendületlenül teszi a dolgát.

"Lehet-e nemzet és ember iránt valami jóhiszeműbb, nagyvonalúbb, mint a művészet? Kevésbé kirekesztő?
Akarhatja-e jobban valami az ember méltóságát, a szabadságát, mint épp a művészet? S ezáltal akadémiája?
... ma a haza, az egész magyarság tán sosem tapasztalt nagy lehetőségekre néz. Évszázad-évezredvégi és történelmi sorsfordulókra vár. Az ifjúság és minden nemzedék.

A Magyar Művészeti Akadémia tudja mindezt. Minden stílus az övé, amelyet a legmagasabb szinten művelnek. Minden magyar művésszel meg kívánja tisztelni magát, aki a hívására eljön.
Nem eltitkolni a tudást, bátran elmondani a tanítványok előtt.
A magyar alkotások rangját megmutatni másoknak, önmagunknak.
Egyesíteni minden nagy értékű erőt, bárhonnan is jön, akármit gondol szépségről s világról.
Megteremteni a szuverén méltóságú kertet, mely független a földi hatalmaktól.
Csak a magyarságtól nem. És a szépségtől, igazságtól.
E vázlatos gondolatok jegyében indul a Magyar Művészeti Akadémia arra az útra, amelyet itt, ma történelemnek szeretne hinni."(1992)