Veszteségeink nőnek. Az elmúlt hetekben, napokban sokan és sokféleképpen emlékeztünk. Megrendülten hallgattunk, gyertyát gyújtottunk, énekeltünk közösen. Imádságból és emlékező szavakból fonódott koszorú az eltávozottak emlékének felidézésére. A fölfoghatatlannal néztünk szembe és próbáltunk erőre kapni a levertségben. Az újabb veszteségünk Mészöly Dezső bátyánk, aki igazi idősebb hozzátartozóink közül való, hiszen kilencvennégy évesen távozott.

Elment a nagy hadvezér, a próféta, a király, s íme, öt nap alig telt bele, követte őt az égi hadiösvényen leghűségesebb embere, az az ember, aki a nagy ember álmait formába foglalta, s a külvilág, a hétköznapi emberek számára is érthetővé, elfogadhatóvá tette. Mennyi önmegtartóztatás, fegyelem, szilárdság kellett ehhez! Kováts Flórián, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára megtért Teremtőjéhez, és szentjeihez, megtért az Egyházba, melynek egyik legújabbkori prófétája az ő barátja, főnöke, angyala Makovecz Imre volt.

Ígérjük,
hogy árvaságunkat feloldva
örökre együtt maradunk Veled  itt is,
ahol testvérünk voltál, ott is,
ahol hisszük, egyszer majd újra találkozunk.