Lelkes Márk: Vándorszínészek

Méltó örökség

Négy nemzedék. Négy festőművész, két fotóművész, két formatervező művész, s egy-egy tervezőgrafikus, szobrász-grafikus, és grafikus-illusztrátor művei láthatók a Vigadó Galériában, a Pesti Vigadó 5. emeletén. Mindannyian a Lelkes család tagjai. Egy olyan családé, amelyben apáról fiúra vagy anyáról lányára száll a művészi hajlam immáron hat generáción át. Az alkotók közül többük élete is Csepelhez kötődik, ezért a tárlat tisztelgés a „hely szellemének is". A kiállítás kurátorával, Sára Ernő grafikusművésszel beszélgettünk a Lelkes családról, hagyományok átadásáról és a Vigadóban látható kiállításról.
– Örökítés – ez a kiállítás címe. Mit és hogyan örökítenek egymásnak a Lelkes család tagjai?
– Az "örökítés" elgondolkoztató kifejezés, a mindennapi szóhasználatban ritkán fordul elő. Lelkes István által megfogalmazott hat nemzedék kapcsán a folyamatos példaadás és irányt adó késztetés lehet az értelmező magyarázat. Magam ebből a hat nemzedékből négyet ismerhettem meg, munkáiknak válogatásából jött létre a Vigadó ötödik emeletén látható kiállítás. Mit lehet "örökíteni"?
A művészet iránti érdeklődést, érzékenységet, hajlamot a valamilyen formában jelentkező képesség kifejezésére. A tehetséget is talán – de erről egymásnak ellentmondó szakvéleményeket is olvashatunk. A dédszülők mindketten festők voltak, id. Lelkes István ennek a műfajnak sok ágában tevékenykedett az akvarelltől a freskóig és számos más műfajban is. Azt látom-gondolom, hogy az ő kisugárzása, személyisége meghatározó volt gyermekei számára és ez így folytatódott tovább a dédunokáig.
 
– Ön hogyan ismerkedett meg a Lelkes család tagjaival? Van-e valamilyen történet, ami ehhez a találkozáshoz vagy találkozásokhoz kapcsolódik?
– A Lelkes családdal 2015-ben ismerkedtem meg a Csepel Galériában rendezett kiállítás kapcsán. Pétert [Lelkes Péter, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja] már ismertem, formatervezői és művészeti-közéleti tevékenysége sokak számára ismert volt. Lászlót könyvekben megjelent fotói alapján jegyeztük, és Márk is korán megmutatta képességét a szobrászat terén. A szülők, Péter testvéreinek, a gyermekek munkáival itt találkoztam először a kiállítás anyagának kiválasztása, rendezésének folyamata közben. A Csepel Galéria több teremből állt, osztottabb volt a Vigadóénál, nem mondom, hogy ez könnyítette vagy bonyolította a rendezést, más volt. A Galéria déli fala végig üvegezett volt, ez is befolyásolta az akkori rendezést.
 
– Van erre példa máshol a világban, hogy egy nagycsalád ilyen sok tagja művészi tevékenységet végez?

– A Vigadó ötödik emeletén rendezett kiállításon négy generáció munkáinak válogatása látható különböző műfajokban. A világban található erre példa, hogy egy nagycsaládban ilyen sokan éreznek késztetést a művészeti műfajok iránt, tehát azt mondhatom erre, hogy igen. Sokakat nem ismerünk, de ha csak a legismertebb példákat veszem, akkor ott van a Bach-család, mellettünk Bécsben a Straussok, de visszamenve az időben az itáliai reneszánszban vagy a flamand festészetben is számos példája van az apát követő fiúnak. Sokkal többen lehetnek azok, akikről nem is tudunk, vagy tudok.
 
– Milyen koncepció alapján született meg a kiállítás?
– A feladat adva volt és a rendelkezésre álló tér alaprajzában, osztottságában ismert volt a számomra. Azonnal érzékelhető volt, hogy a termet határoló falak felülete nem lesz elegendő a művek elhelyezésére, nem beszélve a műfaji különbözőségekről, melyek további átgondolást igényelnek. A kiállítandó művek számát, csoportosítását, egymástól való távolságát, a fal ritmusát úgy meghatározni, hogy a különböző pontokról való átláthatóság egy nyugodt rendet mutasson. Fel kellett állítani a térben egy kiszámított felületű paraván-falrendszert, mely lehetőséget adott a kiválasztott művek elhelyezésére és egyben belső felületein rendezve elválasztotta a fotó, a tervezőgrafika, a formatervezés látványát a külső felületeken és a termet határoló falakon látható líraibb képzőművészeti tárgykörbe tartozó alkotásoktól. Ez két külön hangulat. Egységes a kiállításon, az összes falakon végigfutó szemsík, mely szintén rendet teremt egy ilyen sok műfajú kiállításon, ahol a művek méretei nagymértékben különböznek egymástól. A paravánrendszer elhelyezését a teremben úgy terveztem, hogy bejárható legyen, és figyelembe vettem a láthatóság távolsági igényét is, hogy Márk kitűnő szobrainak egy kitáguló teret, távolságot, levegőt biztosítsunk.

– Hány művészeti ág tárgyai vannak a kiállításon?
– A Lelkes család kiállító művészeinek négy generációjában négy festőművész, két fotóművész, két formatervező művész, tervezőgrafikus, szobrász-grafikus, grafikus-illusztrátor szerepel, aki egyben szép, műves könyvterveit is bemutatta. Ez bizony hét műfaj.

– Milyen alkotások láthatók a Vigadóban?
– Amikor azt írom, hogy négy festő, akkor a festészeti technikák mellett, megnézhetjük a grafika különböző technikáit a pittkrétától a tollrajzig. Ha a tervező-, vagy régebbi nevén az alkalmazott grafikáról beszélek, akkor a plakáttól a periodikák címlapjain át a csomagolás műfajban egy borfelöltöztetés tervét is láthatjuk. Márk kifejezetten egy stílusra fókuszáló szobrai mellett (mert figurális téren is kitűnő köztéri alkotásai vannak) finoman rajzolt, elgondolkodtató grafikai lapokat is bemutatott. Gergő erre a kiállításra új, nagyméretű festményeket hozott.

– Van-e olyan művészeti ág, amely „hiányzik" a Lelkes család életében? Mennyire fogékonyak az új művészeti stílusokra?
– Műfaji hiányokról nem beszélhetünk, mert az a művészeti ág, amelyik itt esetleg "hiányzik", azt a családban jelenleg nem műveli senki. Az elődök közül Lelkes Dergács Mária szülei ötvösök voltak a Felvidéken. László szintén ötvös szakra járt a Török Pál utcába, de belsőépítész diplomát szerzett a Zugligeti úton és végül fotósként vált ismertté. Péter díszítőfestő szakon tanult a művészeti középiskolában – vannak is murális, templomfestészeti munkái –, de formatervező szakon diplomázott és tevékenységének fő iránya és ismertsége ezen a területen bontakozott ki. Dorottya is formatervező szakmérnök, kedvenc területe a természet és szociofotó. Visszatérhetnék Lelkes Dergács Máriára, aki akvarellfestészete mellett kórusban énekelt és aki állandóan képezte magát. Ki tudhatná azt, hogy a Lelkes család jövőbeli "örökítésének" folyamatában nem születik-e egy merőben más műfajt magáénak valló tehetség. Új stílusok, új generáció, korhangulat, az idő folyamán alakul, változik. Az alkat, az egyéni látásmód, mind-mind másfelé törekszik. Azt nem lehet elvárni, hogy a nyolcadik x környékén valaki csapongjon, technikák anyaghasználatok és trendek hatására, rezdülésére. Erre nincs is szükség. A generációk időrendjében ez látható, követhető. A műveket a datálás korához kell értelmezni, és ha valakinek a korok stílusáról, hangulatáról a társadalmi történésekről van ismerete, akkor pontosan érzékelheti minőségüket és a generációk folyamatában a változásokat is.


Örökítés – egy művészcsalád alkotóvilága
A kiállítás kurátora: Sára Ernő grafikusművész, az MMA rendes tagja.

A kiállítás 2018. november 29. és 2019. január 27. között mindennap 10–19 látogatható (Pesti Vigadó, Budapest, Vigadó tér 2.).

Finisszázs:
A Lelkes család Örökítés című kiállításának záróeseménye – kötetlen beszélgetés az alkotókkal – 2019. január 23-án 16 órakor lesz a kiállítótérben.