Letűnt paraszti lét és irodalom

A Magyar Művészeti Akadémia és az Írott Szó Alapítvány közös konferenciát tartott Falumitológiák, faluvalóságok félszáz év magyar irodalmában címmel 2014. március 24-én a Vigadóban.
Ez a tanácskozás volt az első olyan vállalkozás, amelynek során irodalmárok és kritikusok azt vizsgálták, miként nyert ábrázolást az elmúlt fél évszázad magyar irodalmában a paraszti létforma tragikus eltűnése. Az MMA Irodalmi Tagozata már régóta szeretett volna konferenciát szentelni a vidék drámai átalakulását tükröző magyar irodalomnak, s ezzel teljesebb képet adni a mai falusi élet előzményeiről, kialakulásának okairól.
Az egész napos konferencián mintegy tizenöt szakember előadását hallgathatta meg a közönség. A mélyreható elemzéseikből többek közt kitetszett, hogy a téma rendkívül sokszínű és jóformán kimeríthetetlen. Papp Endre Csoóri Sándor fiatalkori tudósításait vette górcső alá a falvak életéről és kultúrájáról. Vasy Géza arra hívta fel a figyelmet, hogy a parasztság tragédiája a legélesebben és legfájóbban a költészetben jelent meg, több tucat magyar költő verseiben, de elsősorban Nagy László műveiben. N. Pál József at életmódváltás lélektani folyamatáról és e folyamatnak a Szabó István elbeszéléseiben való leképeződéséről beszélt. Cs. Nagy Ibolya Balázs József első kisregényét méltatta, mondván, a Koportos kiemelkedő alkotása a hetvenes évek valóságirodalmának. A író idén lenne hetvenéves; özvegye, Fodor Katalin is jelen volt a konferencián. Jánosi Zoltán a Hetek költőinek (Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Ratkó József, Serfőző Simon) műveiben megmutatkozó nemzeti krízist és demitologizációt tárta fel. Bartusz-Dobosi László azt a szüntelen nosztalgiát és mítoszteremtést elemezte, amely Lázár Ervin egész munkásságát jellemezi. A szakember többek közt ezzel az idézettel szemléltette Lázár Ervin életszemléletét: „Mindent csak a gyerekkorom felől tudok megközelíteni." S e mondat azt is jelenti, hogy a nagy író és mesélő számára a világ közepe mindig is nevelkedésének színhelye, a Tolna megyei Alsó-Rácegrespuszta volt. Zelei Miklós az 1980-as években megjelent és nagy port kavart, Kulákprés című szociográfiai munkát, Závada Pál művét mutatta be. Keczán Mariann előadása révén, amely Duba Gyula és Mács József prózájáról szólt, a szlovákiai magyar települések tragikumába nyert bepillantást a hallgatóság.
S ezzel, majd további három előadással a konferencia kiterjesztette hatókörét a határon túlra is. Oláh Sándor az erdélyi falvak ábrázolásáról beszélt fél évszázad erdélyi magyar irodalmában. Pécsi Györgyi a nagy vajdasági íróról, Gion Nándorról és szülőfalujáról, Szenttamásról tartott előadást. Tari István a délvidék szenvedéstörténetét ecsetelte, ahogy ez a délvidéki írók műveiben megjelenik. Ekler Andrea Ágh István két megrázó könyvéről (Rókacsárda, Árokból jön a törpe) beszélt. Márkus Béla Oravecz Imre és a nemrég tragikusan elhunyt Borbély Szilárd egy-egy kötetéről (Egy hegy megy, Halászóember; Nincstelenek) fejtette ki gondolatait. Tarján Tamás Háy János prózai és drámai műveit elemezte a nyelvi megnyilvánulások szempontjából. Szakolczay Lajos a 32 éves sikeres erdélyi író, Székely Csaba Bányavidék című, tavaly megjelent drámatrilógiáját erős kritikával mutatta be. Dr. Szaló Péter, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára a vidékfejlesztés égető feladatait szembesítette a JAK kiadásában 1988-ban megjelent A helyi cselekvés című kötettel, amelyben a korszak jeles szociológusai fejtették ki elgondolásaikat a vidéki Magyarország jövőjéről.
A konferencia teljes anyagából az MMA külön kiadványt fog megjelentetni, hogy a tanácskozáson elhangzott előadások a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé váljanak.
26. marts 2014  |  konferencia