Negyed százados az expopavilon emlékezete

Szabó Marianne születésnapja

Negyed századdal ezelőtt 1992-ben csodálkozott rá a világ Makovecz Imre gyönyörű pavilonjára, amelyet a sevillai világkiállításra épített. Az évforduló kapcsán kettős ünnepséget tartottak május 17-én. Egyrészt a pavilonra emlékeztek, másrészt pedig felköszöntötték 85. születésnapja alkalmából Szabó Marianne-t, Makovecz Imre özvegyét a Kecske utcai szalonban.
Juhász Judit háznagy felvezető gondolataiban kifejtette, hogy 25 esztendeje az egész világ Makovecz Imre pavilonját ünnepelte, s ezzel együtt azt is kereste, hogy „milyen emberek ezek a magyarok, akik a tudást felmagasztaló seregszemlén ilyen különlegességgel álltak elő. Csodálatos folyamatot idézünk fel, ami a mű kigondolásától végighömpölygött egészen a megvalósulásig". Fekete György mindehhez hozzátette: annak idején belsőépítészként vett részt annak a zsűrinek a munkájában, amely még a rendszerváltás előtt az 1992-es világkiállítás magyar pavilonjának terveiről döntött. Akkor – Fekete György szakmai véleményének ellenére – egy másik elképzelés győzött, de jött a rendszerváltás, ami már egy új elképzelést hozott. Fekete György szerint Makovecz tervei a rendszerváltásnak köszönhetően valósulhattak meg, mert az előző rendszer nem ezt építette volna fel. Hozzátette: már Antall József államtitkára volt, amikor a miniszterelnök arra kérte, hogy a világkiállítás alkalmából a sevillai érseknek vigyen ajándékba egy olyan, díszkötetes könyvet, amely a száz legszebb magyar templomot mutatja be. Mint fogalmazott: „Makovecz Imrével ketten adtuk át az ajándékot. Az érsek figyelmesen átlapozta, és azt mondta, nem is gondolta, hogy Magyarországon ennyi templom van. Makovecz Imre erre replikázott, hogy van még további tizenháromezer". Fekete György szerint a sevillai magyar pavilon a „legzseniálisabb magyar épületek egyike. Olyan színvonalon építették fel, s olyan presztízst teremtett Magyarországnak, amely minimum egy Nobel-díjjal ér fel. És ezt egy olyan ember építette, akinek a szelleme állandóan itt van velünk, és arra bíztat, hogy ne feledjük, az embernek csak egy hazája van!". Ezt követően Turi Attila és Csernyus Lőrinc építészek vetítettképes előadást tartottak a pavilon felépítéséről. Ebből kiderült, hogy a világkiállítás mottója a Felfedezések kora volt, amely arra utalt, hogy Kolombusz Kristóf ötszáz évvel korábban fedezte fel Amerikát. Ebből az alkalomból a spanyolok újraépítették Kolombusz mindhárom hajóját, melyek a sevillai folyó partján horgonyzottak. Mint azt Turi Attila kifejtette: „Magyarország korábban előre gyártott pavilonokban mutatta be a Herendi porcelánt, meg mindazt, amit a hazai ipar fel tudott mutatni. Ehhez képest radikális újdonság volt Makovecz Imre terve, amely egy hét toronnyal ellátott dombot mintázott. Az épület a történelmi Magyarországon lévő templomok homlokzatát formázta. Úgynevezett kötöttprogramos pavilon volt, amelynek a bejárata előtt három órát álltak sorban az emberek, hogy beléphessenek. Makovecz Imre fontosnak tartotta, hogy a világkiállítás magyar pavilonját magyar ember, magyarországi építőanyagból építse fel. Csak két ország, Chile és Anglia gondolkodott ehhez hasonlóan. A kétezer négyzetméteres alapterületű, részletgazdag művet 1991. május 5-én kezdtük építeni, a műszaki átadás pedig december 13-án történt" - mondta. Hozzátette: a walesi herceg a vendégkönyvbe leírta, hogy „a pavilon a józan gondolkodás őrtornya egy materiális és középszerű világ önzésében".
Ezután levetítették Dárday István Katedrális című fél órás dokumentumfilmjét, amely a pavilon létrejöttének folyamatait mutatta be. No meg az építőmunkások mindennapjait is. Látni lehetett például az ebédet, amelyet hazai konzervből ettek, a harangöntést, vagy a toronydíszek felhelyezését. A filmben megszólalt Makovecz Imre is, aki elmondta, hogy a pavilon alkotóeleme, a fa, egyensúlyt teremt ég és föld között.
„Az épületben való közlekedés, amit hang és fényeffekt kísér, egy valódi dráma dramaturgiai szabályait követi." A filmvetítést követően 85. születésnapja alkalmából felköszöntötték Szabó Marianne textilművészt, Makovecz Imre feleségét. Fekete György üdvözlőjében kiemelte, hogy a Magyar Művészeti Akadémia nevében a legnagyobb tisztelettel köszönti a textilművészt. Mint fogalmazott: „Makovecz Imrét köszönöm meg Szabó Marianne-nak".