Event large image

Hosszú Búcsú Halmos Bélától

Halmos Bélára, a magyarországi táncház-mozgalom egyik elindítójára emlékezett a „Hosszú Búcsú Halmos Bélától" című dokumentumfilm, amelyet a rendező, Szomjas György jelenlétében vetítettek le a Kecske utcai Akadémiai szalonban február 3-án. A háznagyi teendőket Sipos Mihály látta el.
A közelmúltban elhunyt Halmos Béla kiemelkedő alakja a hazai táncház-mozgalomnak. Gyulán született, egy polgári, igényes családban, ahonnan sok más egyéb mellett a zene szeretetét is magával hozta – mondta a dokumentumfilm levetítése előtti bevezetőként Sipos Mihály Kossuth- és Liszt-díjas zenetudós, aki fontos feladatnak nevezte a népi kultúra ápolását és továbbadását. Hasonló véleményen volt Szomjas György, a dokumentumfilm rendezője, aki elmondta, hogy a múlt század '70-es éveiben figyelt fel Halmos Bélára és Sebő Ferencre. Mint fogalmazott: „az elsők között voltam, aki látta őket népzenét játszani". Hozzátette: korán csatlakozott az általuk megindított mozgalomhoz. „A film első felében rekonstruáltuk a magyar táncház-mozgalom indulását. Ezt nagyon fontosnak tartom. A semmiből indult és virágzott ki ez a mozgalom, amelyben napjainkra százezrek és milliók vesznek részt" – mondta.
Szomjas György személyes emlékei és kötődései kiérződnek a „Hosszú Búcsú Halmos Bélától" című dokumentumfilmből, hiszen a hazai táncház-mozgalomnak emléket állító alkotás nem csak a '70-es évek kulturális folyamatait, a mozgalom születésének körülményeit bemutató eseményeket ismerteti, de a folyamatok mögötti háttérrel is foglalkozik. Ebből pedig kiviláglik az ember, az az ember, aki nélkül mindez nem, vagy nem így valósult volna meg. Kiviláglik Halmos Béla életútja. Így válik a mozi kiváló korrajzzá, valódi, a szó legnemesebb értelmében vett dokumentumfilmmé. A mozi további erőssége, hogy gyors, pergő ritmusban szólaltatja meg azokat az embereket, akik részt vettek a táncház-mozgalomban. A legdrámaibb hatást persze Halmos Béla jelenti, aki archív felvételekről beszél az életéről, gondolatairól, eszméiről, miközben a film nyitó és záró jelenete a búcsúztatóján és a temetésén készült.
A filmben levetített és kultúrtörténeti értékűnek is nevezhető interjút Sebő Ferenc adta, aki elmesélte, hogyan is született meg a mozgalom. Eszerint együtt tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen Halmos Bélával. Az egyik nyári szünetben az aquincumi római romok feltárására nemzetközi építőtábort szerveztek, amelyen lengyel, bolgár, szerb építészhallgatók vettek részt. A fiatalok esténként a tábortűz mellett zenéltek. Minden nemzet fiatalsága a saját népdalait énekelte, csak éppen a magyarok nem tudtak semmit sem énekelni. „Béla is meg én is gitároztunk. Ekkor döntöttünk úgy, hogy meg szeretnénk ismerni az igazi népzenét" – mondta Sebő, aki baráti tanácsra Halmos Bélával elutazott Kolozsvárra. „Itt minden a helyére került. Az egész magyar táncház-mozgalom nagy szerencséje, hogy mi még élőben találkoztunk azokkal, akik odaát játszották ezt a zenét. Elkezdtük a gyűjtő-munkát. Hihetetlen, de odaát ez a zene akkor még élt, létezett. Kimentünk azokra a helyszínekre, ahol játszották és azoktól a muzsikásoktól tanultunk, akik még benne éltek ebben a zenében" – mondta a dokumentumfilmben Sebő Ferenc.
1. marts 2016  |  halmos béla sipos mihály akadémiai szalon