2015. január 21.
Bp. III., Kecske u. 25.

Miller Lajos köszöntése 75. születésnapján
Miller Lajos

Miller Lajos köszöntése a Kecske utcában

Miller Lajost, a Nemzet Művészét, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekest, az Operaház örökös tagját köszöntötték barátai és pályatársai 75. születésnapja alkalmából a Kecske utcában megtartott ünnepségen. Azt est háznagyi feladatait Medveczky Ádám látta el.
A Kossuth-díjas karmester méltatásában kifejtette: „az ünneplés is az életünk velejárója. Gondjaink-bajaink között jól esik egy kicsit megállni, elcsöndesülni, visszanézni, hogy mi van a batyunkban, mit tettünk, mit viszünk magunkkal. Kerek szám a 75-ös, hiszen háromnegyed évszázadot ölel fel. Miller Lajos 1968-ban, rögtön a zeneakadémiai diplomájának megszerzése után az Operaházba került. Mi a titka? Csodálatos hanggal és fantasztikus zeneiséggel született, amihez szorgalmat, pontosságot adott hozzá. Ingázott a milánói Scala és a bécsi Staatsoper között, de fellépett New Yorkban, Houstonban, Philadelphiában és Washingtonban is. Idehaza pedig végig énekelte mindazt, amit Verdi baritonra írt – a világörökség legszebb zenéit. Kezdőként Valentint, Wolframot, Don Giovannit, Anyegint, Silviot énekelte, majd következtek Verdi operáinak hősbariton szerepei, amelyek repertoárjának gerincét alkották. A nemzetközi hírnévhez a rangos külföldi versenygyőzelmeken keresztül jutott el. Megnyerte az 1974-es párizsi Fauré-verseny nagydíját, a dalkategória első díját, valamint a Pompidou-különdíjat. A következő évben a trevisoi Trubadur-versenyen kiváló Luna grófját jutalmazták az első díjjal. Miller Lajos színes egyéniségére jellemző, hogy a magyar kortárs zene iránt is nyitott, sok kortárs operát is énekelt. Az általa előadott Székely-fonót pedig olyan szívvel és belső átéléssel énekelte, ami párját ritkítja" – mondta laudációjában Medveczky Ádám.
  Miller Lajos válaszbeszédében visszatekintett életére, amelyről úgy fogalmazott: „nehéz út volt, mert a nulláról indult. Eredetileg sportpályafutásra gondoltam. A gondviselés azonban más pályát szánt nekem. Megsérültem és váltanom kellett. Most azonban látom, hogy életutam során végig velem volt a Jó Isten, úgy érzem, hogy a tenyerén hordott. Köszönöm neki, hogy megfelelhettem a várakozásainak" – mondta, majd mintegy művészi ars poeticájaként hozzátette: „mindent meg kell tenni azért, hogy a Jó Isten által adott tehetséggel el tudjunk számolni."
22. leden 2015  |  miller lajos