Czakó Gábor köszöntése

Hetvenötödik születésnapja alkalmából szeptember 27-én Czakó Gábor Kossuth-díjas író-publicistát köszöntötték. A háznagyi teendőket Szörényi László irodalomtörténész látta el.
A születésnapi köszöntőre egybegyűltek előtt először levetítették az ünnepeltről készített portréfilmet, mely kiemelte Czakó Gábor filozófus, hívő, író és képzőművészi mivoltát. A hatást pedig kordokumentum értékű eredeti fotók tették még hitelesebbé. 
Megtudtuk, hogy Decsen született, és hogy az édesapja katonaként részt vett a felvidéki, erdélyi és délvidéki, elcsatolt területeink visszaszerzésében, majd odamaradt a Don-kanyarnál. „Édesanyám haláláig várta" – emlékezett vissza a háború utáni remény és reménytelenség időszakára. A hit, s a vallás segített neki abban, hogy ember és magyar maradhasson.
Az írásban találta meg azokat az önkifejezési lehetőségeket, melyek valódi életproblémái voltak. Első drámájáról, a Simonról szólva elmondta: „arról szólt, hogy csak azt tudják megölni, aki fél. Aki nem fél, az nem hal meg. A darabot hétszer is betiltották". Aztán Czakó Gábor írt szociográfiát is. Azt remélte, hogy írásaival egy kicsit jobbá tudja tenni a környezetét.
Noha sok könyve, regénye, drámája és esszékötete jelent meg, mégis azt mondta a portréfilmben, hogy nincsen benne a magyar irodalomban. „Ez nem fáj – jegyezte meg. – Mellőzöttségem nem sújt le. Nem fogok megváltozni. A világnak van egy folyamata, s azzal én szembe megyek".
A portréfilm jelezte, hogy Czakó a rendszerváltozás időszakában közéleti szerepet is vállalt, lévén hogy tagja volt Antall József miniszterelnök tágabb értelemben vett kabinetjének. E kapcsán a portréfilmben elmondta, hogy akkor még hitt abban, hogy a politika változásával a világ is jobb lesz. De azóta rájött, hogy „addig nincs változás, amíg az emberek nem változnak meg".
27 / setembre / 2017  |  czakó gábor szörényi lászló