Czakó Gábor köszöntése
Hetvenötödik születésnapja alkalmából szeptember 27-én Czakó Gábor Kossuth-díjas író-publicistát köszöntötték. A háznagyi teendőket Szörényi László irodalomtörténész látta el.
A születésnapi köszöntőre egybegyűltek előtt először levetítették az ünnepeltről készített portréfilmet, mely kiemelte Czakó Gábor filozófus, hívő, író és képzőművészi mivoltát. A hatást pedig kordokumentum értékű eredeti fotók tették még hitelesebbé.
A születésnapi köszöntőre egybegyűltek előtt először levetítették az ünnepeltről készített portréfilmet, mely kiemelte Czakó Gábor filozófus, hívő, író és képzőművészi mivoltát. A hatást pedig kordokumentum értékű eredeti fotók tették még hitelesebbé.
Megtudtuk, hogy Decsen született, és hogy az édesapja katonaként részt vett a felvidéki, erdélyi és délvidéki, elcsatolt területeink visszaszerzésében, majd odamaradt a Don-kanyarnál. „Édesanyám haláláig várta" – emlékezett vissza a háború utáni remény és reménytelenség időszakára. A hit, s a vallás segített neki abban, hogy ember és magyar maradhasson.
Az írásban találta meg azokat az önkifejezési lehetőségeket, melyek valódi életproblémái voltak. Első drámájáról, a Simonról szólva elmondta: „arról szólt, hogy csak azt tudják megölni, aki fél. Aki nem fél, az nem hal meg. A darabot hétszer is betiltották". Aztán Czakó Gábor írt szociográfiát is. Azt remélte, hogy írásaival egy kicsit jobbá tudja tenni a környezetét.
Noha sok könyve, regénye, drámája és esszékötete jelent meg, mégis azt mondta a portréfilmben, hogy nincsen benne a magyar irodalomban. „Ez nem fáj – jegyezte meg. – Mellőzöttségem nem sújt le. Nem fogok megváltozni. A világnak van egy folyamata, s azzal én szembe megyek".
A portréfilm jelezte, hogy Czakó a rendszerváltozás időszakában közéleti szerepet is vállalt, lévén hogy tagja volt Antall József miniszterelnök tágabb értelemben vett kabinetjének. E kapcsán a portréfilmben elmondta, hogy akkor még hitt abban, hogy a politika változásával a világ is jobb lesz. De azóta rájött, hogy „addig nincs változás, amíg az emberek nem változnak meg".
Az írásban találta meg azokat az önkifejezési lehetőségeket, melyek valódi életproblémái voltak. Első drámájáról, a Simonról szólva elmondta: „arról szólt, hogy csak azt tudják megölni, aki fél. Aki nem fél, az nem hal meg. A darabot hétszer is betiltották". Aztán Czakó Gábor írt szociográfiát is. Azt remélte, hogy írásaival egy kicsit jobbá tudja tenni a környezetét.
Noha sok könyve, regénye, drámája és esszékötete jelent meg, mégis azt mondta a portréfilmben, hogy nincsen benne a magyar irodalomban. „Ez nem fáj – jegyezte meg. – Mellőzöttségem nem sújt le. Nem fogok megváltozni. A világnak van egy folyamata, s azzal én szembe megyek".
A portréfilm jelezte, hogy Czakó a rendszerváltozás időszakában közéleti szerepet is vállalt, lévén hogy tagja volt Antall József miniszterelnök tágabb értelemben vett kabinetjének. E kapcsán a portréfilmben elmondta, hogy akkor még hitt abban, hogy a politika változásával a világ is jobb lesz. De azóta rájött, hogy „addig nincs változás, amíg az emberek nem változnak meg".