Szelényi Károly

Színek – a fény tettei és szenvedései

Színes fénynyalábok töltötték be a Kecske utcai Makovecz Szalont, ahol Szelényi Károly fotóművész Színek – a fény tettei és szenvedései címmel vetítettképes előadást tartott február 22-én. Az esten a háznagyi teendőket Haris László látta el.
A kiváló fotóművész hosszú évekkel ezelőtt ismerkedett meg Goethe színtani kutatásaival. A költőóriás ugyanis négy évtizeden keresztül vizsgálta a színek rejtelmeit. Szelényi az előadása címét is Goethétől kölcsönözte, aki az 1810-ben megjelent Színtan című műve előszavában a fény színek révén megmutatkozó, változatos természetét így határozta meg: „A fényt cselekedeteiben és gesztusaiban kell szemlélnünk, és akkor jutunk a színekhez. A színek a fény tettei, tettei és szenvedései."
Szelényi évtizedes vizsgálódásai során Goethe nyomában haladt, s nemcsak hogy felújította, de ki is terjesztette a költőfejedelem egykori kutatásait. Eredményeit az előadásával megegyező címmel napvilágot látott könyv formájában is megjelentette 2012-ben, amely nem csak idehaza, de külföldön is komoly sikereket ért el. Németországban például egyetemi tankönyvvé vált.
Kevéssé ismert tény, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Goethe-gyűjteménye a maga négyezer tételével Európa egyik legnagyobb Goethe-kollekciója. Mindezt a gazdagságot egy lelkes eperjesi ügyvéd, Elischer Boldizsár XIX. századi gyűjtésének és nagylelkű adományának köszönheti. Szelényi ismerte ezt a gyűjteményt, és támaszkodott is rá. Az ott fellelt anyagokra építő saját kísérleteivel egészítette ki Goethe Színtanát. Könyvében sorra bemutatta a költő prizmával végzett kísérleteit, majd bebizonyította, hogy a ma is ismert színkör hat alapszínét az általános közfelfogással ellentétben elsőként nem Newton, hanem a német költőfejedelem határozta meg. Goethe ugyanis ezt írta Színtan című könyvében: „Az elemi színtannak kizárólag három vagy hat színnel van dolga, melyek kényelmesen belefoglalhatók egy körbe. Minden egyéb végtelen sokféle módosulat már inkább az alkalmazáshoz tartozik, a festészet technikájához, a színezéshez, egyáltalán: az élethez." Szelényi ennek kapcsán elmondta, hogy „a kor fizikusai Goethe színelmélete helyett Newtont támogatták. Kettejük között az a különbség, hogy Newton a fény viselkedését fizikai szempontból figyelte meg, Goethe pedig a színek hatásainak vizsgálatára helyezte a hangsúlyt."
Szelényi a könyvében a színtan történetének rövid ismertetése, valamint az alapfogalmak bemutatása után a fizikai jelenségek színtani vonatkozásait, a színkontrasztokat, s a színeknek a természetben, az épített környezetben, valamint a társadalmi jelképrendszerben betöltött szerepét és szimbolikus jelentéseit is tárgyalja. Könyvének néhány érdekes prizmakísérletét pedig bemutatta a Makovecz Szalonban.
10 / maig / 2017  |  haris lászló akadémiai szalon szelényi károly