Esemény - nagy kép

Erdélyben járt a Képzőművészeti Tagozat

A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozata* 2013. júniusában Erdélyben tartotta meg kihelyezett tagozati ülését, amelyen a tagozat székelyföldi művészei, Bocskay Vince, Hunyadi László, Kuti Dénes, Vargha Mihály, Vinczeffy László is részt vett, az Atyhán rendezett kiállítás megnyitóján pedig a 88 esztendős Kusztos Endre is csatlakozott a társasághoz. 
Az akadémikusok a tagozati ülés mellett szakmai programokon, múzeum- és templomlátogatásokon vehettek részt.

Találkozás a Filivel
A szentegyházi Művelődési Házban a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Haáz Sándor és a Gyermekfilharmónia tagjai látták vendégül az akadémikusokat. Itt tartották meg a filmvetítésekkel egybekötött tagozati ülést is, melynek előadói Haris László, Szemadám György, Somogyi Győző, Vargha Mihály, és Haáz Sándor, valamint Mihály Ferenc restaurátor voltak.

A Szentegyházi Gyermekfilharmóniáról

A legmagasabban fekvő magyar város, Szentegyháza a Székelyudvarhelyet Csíkszeredával összekötő út mentén található, lakosainak 95 százaléka székely-magyar. 1982 óta itt működik a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Haáz Sándor zenetanár vezette Gyermekfilharmónia, azaz a Fili, melyet a tagozati ülésen a karnagy mutatott be. A Gyermekfilharmónia elsődleges célja a hagyományőrzés és a közösségteremtés. Rendszeresen szerepelnek Erdély kis- és nagyvárosaiban, mára több mint hatszáz koncertet tartottak, 1990 óta minden nyáron külföldi, főleg anyaországbeli hangversenykörútra utaznak. 2010-ben felléptek többek között Pécsett, Debrecenben, majd Budapesten az Országházban. 2011 szeptemberében európai koncertkörútra indultak Budapest, Győr, Mühldorf, München, Brüsszel, Passau, Bécs, Pozsony állomásokkal.
A száznegyven fős együttest száz kórustag és negyven zenekari tag alkotja. Az együttes repertoárja rövid klasszikus művekből, egyedi hangszerelésű népdalfeldolgozásokból, történelmi dalokból és más népek dalaiból áll. Minden évben gyertyafényes karácsonyi hangversenyt tartanak, megrendezik a Homoródmenti népdalvetélkedőt, a Bútorfestő tábort, valamint a Prímásképző táncház tábort, és a szentegyházi huszárokkal közösen lépnek fel az Őszi Hadjáratok eseménysorozatokon. A Fili által működtetett Múzeum Szálló mára szellemi műhellyé nőtte ki magát. Bővebben…

Vargha Mihály akadémikus, szobrászművész előadásában a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumról beszélt. Elmondta, egy kollégája egyszer egy szfinxhez hasonlította az intézményt, mert mindkettő „nagy és mozdulatlan" – ez buzdította Vargha Mihályt, hogy az intézmény igazgatói posztját betöltse. Arra vállalkozott, hogy a múzeumban rejlő potenciált kiaknázza, és egy erdélyi gyűjtőterületű képzőművészeti múzeumot hozzon létre. 2012-ben létrehozták a múzeum legfiatalabb belső osztályát, az Erdélyi Művészeti Központot, melynek célja, hogy feltérképezze, gyűjtse, feldolgozza, kutathatóvá tegye és kiállításokon mutassa be az 1945 után Erdélyben született reprezentatív képzőművész (élet)műveket. Megszületett továbbá a Magma kiállítótér, mely kortárs kiállító központként működik.

A Székely Nemzeti Múzeum

Az 1875 óta látogatható tudományos intézmény a székelység és a székelyföldi regionális örökség kutatását, bemutatását vállalta fel. Jelenleg a legnagyobb határon túli magyar közgyűjtemény. Munkáját segíti a kilencvenes években bejegyzett Székely Nemzeti Múzeum Alapítvány. A Kós Károly által tervezett sepsiszentgyörgyi épületegyüttesben jelenleg könyvtár, természettudományi, régészet-történelem és néprajzi osztály működik. Az intézményhez tartozik ezenkívül a sepsiszentgyörgyi képtár, az Erdélyi Művészeti Központ, valamint a kézdivásárhelyi, a csernátoni, a baróti és a zabolai külső múzeumi egység is.


A tagozati ülésen elhangzott Haris László Hazugság és művészet, Szemadám György Lét-modellek és pillanatképek, valamint Somogyi Győző Hagyomány és modernitás című előadása is.

Mihály Ferenc restaurátor hosszú ideje foglalkozik az Erdélyben még fellelhető freskók, mennyezetek, szószékek, faszobrok feltárásával, restaurálásával. A tagozati ülésen Festett famennyezetek Erdélyben címmel tartott előadást, később pedig Homoródkarácsonyfalván mutatta be a római katolikus és unitárius templomokat akadémikusainknak.
A famennyezetekről szólva a restaurátor elmondta, ez sajátos erdélyi művészeti jelenség, „Magyarország jelentős, határon túli kincse", melyet ugyan nem itt találtak fel – számos fellelhető Európában másutt is, Horvátországtól egészen a skandináv országokig –, de Erdélyben különösen nagy számban található meg. A 17. században már 30-40 famennyezet létezett errefelé, ám a műfaj fénykorát a 18. században élte. Túlnyomóan szakrális terekben találhatóak meg, de van, ahol kastélyok, paloták mennyezetét díszítik. Az 1980-as évektől jóval kevesebb példája ismeretes, kivétel ez alól a Kós Károly által tervezett siklódi református templom kazettás mennyezete, melyet Stefanovits Péter és Elekes Károly akadémikusok készítettek, és amelyet az utazás során a művészek szintén megtekintettek.

Két templom Homoródkarácsonyfalván

A falu Székelyudvarhelytől alig 21 kilométerre, délkeletre helyezkedik el, 200 katolikus és 300 unitárius lakosa van. A reformáció után, az 1560-as években a katolikus falu unitárius vallásra tért, a templom is unitárius templom lett. A 18. században emberáldozatot is követelő harc folyt a templom birtoklásáért a katolikusok és az unitáriusok között, végül a katolikusok 1783-ban külön templomot építettek maguknak.
A falu déli bejáratától jobbra emelkedő Dongó-hegynél sós hidegvízű gyógyforrás vize tör fel, a huszadik század elején erre épült fürdőtelep többször tönkrement, de 2007 óta ismét újra használható.

Kiemelkedő dombon áll Homoródkarácsonyfalva védőfallal övezett unitárius temploma a Szent Lászlót, Jézus születését, a Három királyok hódolatát és Szent Ilonát ábrázoló freskókkal, melyeket Mihály Ferenc vezetésével tekintettek meg az akadémia tagjai. A templom alaprajzilag 13. századi, a 14–15. században gótikus átépítését hajtották végre, az 1640-es években megmagasították a hajófalakat. Román kori szentélye máig fennmaradt, 1495–96-ban bővítették, ekkor épült tornya is, melyen az Agnus Dei felirat látható. Kazettás mennyezete a 1752-ben készült, a berendezési tárgyak a 18. század második feléből származnak. Falába rovásírásos kő van beépítve, mely vélhetően a 15. században keletkezett.


Fotó: Gulyás János

A római katolikus templomot 1783-ban építették. Mind a szentélyt, mind a hajót gazdag rokokó stukkó díszíti, ahol a hajó középső sugaras motívumán tükörírásban az 1785-ös évszám jelenik meg. Szentélyének négykaréjos keretében Krisztus monogram látható, a többi felületet pedig dúsan burjánzó, helyszínen, vakolatból mintázott rokokó mustrák borítják. A főoltár megcsonkított hátsó fele azt mutatja, hogy másodlagos elhelyezésben került a karácsonyfalvi templomba, s annak építése előtt, a 17. században készült. Az 1646-ban készült jobboldali fekete mellékoltár az erdélyi oltárépítészet egyik legkorábbi darabja. 



A Szent Miklós és Szent Ágoston püspököket ábrázoló faszobrok helyreállítást követően kerültek vissza a templomba.
A faluban Benedek Mihály unitárius lelkész és felesége voltak a házigazdák, akik a Székelyföldön egyedülálló szelídgesztenye ligetbe is elkalauzoltak.

A bögözi templom

A Székelyudvarhelytől 11 kilométerre fekvő Bögözön áll a 12. századi eredetű, a 15. században bővített és 13–14. századi falfestményekkel és festett, 1724-ben készült kazettás famennyezettel (szász népi mesterek műve) díszített református templom, melyet az akadémia tagjai szintén meglátogattak. A templom tornyát 1842-ben magasították, 14. századi freskóit 1865-ben tárták fel a mészréteg alatt. Ezek három sávban három különböző történetet jelenítenek meg. Legfelül Szent László legendáját, középen Szent Margitét, a legalsó regiszterben a Jelenések Könyvében leírt utolsó ítélet képsorai láthatók. Míg a legendákat a 14., az utolsó ítélet képeit valamivel később, a 15. században festették. 1930-ban rovásírásos szöveget találtak az Utolsó Ítélet képsorában. A freskók elé a reformáció után, a 18. században fa karzatot is építettek, melyet 1964-ben Vetési Sándor lelkész Kós Károly segítségével – aki akkor az erdélyi Református Egyházmegye építésze volt – átköltöztette a déli oldalra. A falképek teljes restaurálásához tavaly nyáron fogtak hozzá.


A siklódi új református templom

A Maros és Hargita megye határán fekszik a székely-magyar Siklód. Tengerszint feletti magassága 700-800 méter, legmagasabb pontja a Siklódi-kő, amely 1025 méteren található.

Siklód 1629-ben kapott engedélyt önálló egyházközség alapítására. Temploma 1635 és 1645 között épült. A kedvezőtlen talajviszonyok miatt többször felmerült lebontásnak és újraépítésnek gondolata, végül 1948-ban Kós Károlyt kérték fel helyszíni vizsgálatra, aki a lebontást és új templom építését javasolta. Kós Károly 1948 novemberére elkészítette a régi helyére az új templom terveit. 1951-ben a templomot életveszélyesnek nyilvánították és lebontották. A pótlására épített imaházra hivatkozva a hatóság az építkezést nem engedélyezte. Negyven évet kellett várni, míg 1991. június 23-án letették az alapkövet, és nekikezdtek Kós Károly tervének megvalósításához. A templomépítés a valamikori 1700-ról alig 500-ra apadt gyülekezet, az elszármazottak, a magyarországiak és a hollandok segítségével zajlott. A kazettás mennyezeti elemeken református templomnál szokatlan módon emberalakos ábrázolások vannak, melyeket Stefanovits Péter és Elekes Károly akadémikusok készítettek. A 35 pár képen bibliai jelenetek láthatóak. A templomszentelést 1994. május 15-én tartották. (Forrás: http://www.siklod.hu)
A kazettás mennyezetet a templomba ellátogató akadémikusoknak Stefanovits Péter mutatta be. A teljes előadást alábbi videónkon tekinthetik meg.


Korondon

A Magyar Művészeti Akadémia néhai tagja, a korondi Páll Lajos szülőföldjének meglátogatását a művész sírjának megkoszorúzásával és rövid megemlékezéssel kötötték össze az akadémikusok. Korondon a vendéglátó Katona Mihály polgármester volt, Józsa János műgyűjtő pedig az új Művelődési Házban mutatta be kollekciója huszonkét darabját az akadémia tagjainak. Látható volt mások mellett Tarjáni Sinkovits Jenő egyik rézkarca is.


Páll Lajosról
(1938–2011)
„Vidékünkön az ezeregy íratlan törvény közepette úgy él a költő, mint a galamb a tövis között. Hiszem, hogy a dal szüli énekesét, mégsem ment fel semmi. Sem a csorba falvak, a köves, suvadásos oldalak, a csontként kifehéredett gyökerek, a kora ősztől tavaszig párás szemmel hunyorgó házak, sem az ülő-álló emberek, kinek serétre töltött apró szeme kísért" – fogalmazta meg hitvallását a kortárs erdélyi szellemi és képzőművészeti élet egyik legjelentősebb személyisége, az európai rangú kortárs festőművész, költő, Páll Lajos. Verseiből és képeiből egyaránt a szülőföld szeretete sugárzik. Szűkszavúan és drámaian, messziről felismerhetően komponálta félreérthetetlenül erdélyi képeit. Mindvégig kétműfajú művész maradt. Színpompás, erőteljes hangulatot árasztó festményei lírai látásmódról vallanak. Költészetében finom ecsetvonásokkal, érzékletesen elevenednek meg Székelyföld mindennapi arcai. Színkompozíciói ugyanazt mondják, amit filozofikus, bölcsen-keserű poézise; a magányban élő, de közösségéért aggódó ember napi vívódása vetül elénk. Versesköteteit maga illusztrálta. Több egyéni kiállítása volt látható Erdélyben és Magyarországon, valamint Nyugat-Európában (Svájcban, Olaszországban, Ausztriában, Németországban). A róla készült portréfilmet itt tekinthetik meg.

Röp-kiállítás Atyhán

Vinczeffy László festőművész a szülőfalujában, Atyhán álló házában egynapos Röp-kiállítást rendezett. A különleges tárlaton az akadémia székelyföldi művészei, Bocskay Vince, Hunyadi László, Kuti Dénes, Vargha Mihály, Vinczeffy László, valamint meghívott sóvidéki művészek – Kuti Botond, Siklódi Zsolt és Sánta Csaba – két-két művét állították ki. Az akadémikusokat lovasok és népviseletbe öltözött fiatalok várták, a megnyitó után pedig a jelenlévők megtekinthették a házigazda kerti, szabadtéri szoborparkját és a település kis templomát. Az estig tartó mulatozáson Haáz Sándor is muzsikált.
A tárlatot Vécsi-Nagy Zoltán művészettörténész nyitotta meg.

Röp-kiállítást Vinczeffy László, a rendezvény házigazdája mutatja be.




Atyha
A Korond melletti "nyeregben ülő" Atyha ősi falu, a Sóvidék legmagasabban fekvő települése. Középkori temploma a mai Szentegyházas-erdő nevű határrészen volt. Mai, kőfallal kerített, keletelt római katolikus temploma 788 méter magasságban helyezkedik el, 1797 és 1799 között épült, 1867-ben leégett, majd újraépítették, 1927-ben tornyát egy tornádó rombolta le. Magas, nyugati homlokzati tornyában két, 1922-ben, Nagyszebenben öntött harang és egy csengettyű van. A hajóban orgonakarzat, félköríves apsisú szentéllyel, ennek északi oldalához csatolt sekrestyével. Fő- és mellékoltára klasszicista stílusú, a nyugati karzat alatt két, 1903. és 1904. évszámú, kőből faragott szenteltvíztartó található. A középkori templomból származott egy 1437-es évszámú harang, mely az említett tűzvész áldozata lett.  Atyha népe a reformációval unitárius hitre tért és Korondhoz tartozott, majd 1725-ben visszatértek a katolikus egyházhoz. 1910-ben még több mint 1500-an éltek itt, azóta a gyönyörű fekvésű falu az elnéptelenedés útjára lépett.



* Az úton részt vett Szemadám György tagozatvezető, továbbá Aknay János, Elekes Károly, Gyulai Líviusz, Kovács Péter, M. Novák András, Prutkay Péter, Somogyi Győző, Stefanovits Péter és Véssey Gábor, valamint az Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatból Árendás József, Hauser Beáta, Kelecsényi Csilla és Szunyoghy András, a Film- és Fotóművészeti Tagozatból Haris László, Gulyás János, az Építőművészeti Tagozatból pedig Somogyi Pál.
 
A házigazdák Vinczeffy László (Sepsiszentgyörgy), Bocskay Vince és Kuti Dénes (Szováta), Haáz Sándor (Szentegyháza) akadémikusok, valamint a Szovátán működő Bernády György Közművelődési Egyesület elnöke, Mester Zoltán voltak. A programok létrejöttét a Korond községi tanács, Atyhában Simó Ferenc és Hadnagy Albert családja támogatta, Györfi József helyi tanácsos pedig lovasokat és népviseletbe öltözött fiatalokat mozgósított a vendégek fogadására.

2013. június 27.  |  videotudósítás